Munkásságod központi eleme az animáció. Szerinted mi a legnagyobb tévhit, ami az ezzel a műnemmel kapcsolatban kering?
Természetesen az, hogy gyerekeknek készül, pedig ez a filmtörténet során sosem volt kizárólagos, és az internetes platformoknak köszönhetően ma még könnyebben megtalálják a célközönségüket a legkülönfélébb animációs filmek.
Hogy alakult át a magyar animációs szcéna az elmúlt évtizedekben?
A rendszerváltozás után időszakban erősödött a magyar animációs szcéna nemzetközivé váltása, miközben a régi stúdiók mellett egyre több új műhely jelent meg a piacon. A nagyobb stúdiók főként koprodukciókban és külföldi megrendelésekben működnek, miközben az egyetemek kulcsszereplőkké léptek elő az utánpótlás és a művészi alkotómunka terén. Az egykori Pannónia Filmstúdió 1970-80-as évekbeli aranykorához hasonlóan megerősödött a szerzői és fesztiválorientált rövidfilmes irány, különösen a fiatal, már nemzetközi fórumokon érvényesülő alkotók körében. Filmjeikben hangsúlyosabbá váltak a társadalmi, illetve a személyes témák, miközben megvalósulhattak olyan műfajokat ötvöző egész estés filmek, amelyek elsősorban a felnőtt közönséget célozták meg, mint a Ruben Brandt, a Kék Pelikan vagy a Műanyag égbolt.
Más egy animációs, mint egy élőszereplős rövidfilm?
Sokszor nagyon más, mert egy animációban nem „színészvezetés” zajlik. Bár tendencia, hogy a digitális filmkészítési technológia révén „játékfilmesebben” komponáltak az animációs filmek is.
Hogyan nézel egy filmet zsűritagként, kurátorként, illetve „hagyományos” nézőként?
Animációs filmeknél nehezen, de élőszereplős filmek esetében abszolút magával tud ragadni a színészi játék, a hús-vér emberek jelenléte a vásznon.
Mit vársz az idei Friss Hús nemzetközi versenyprogramjától?
Sok izgalmas filmet, amik megnehezítik a zsűri feladatát.