Egy rövidfilmekkel foglalkozó streamingplatformot működtetsz. Mi vonz ennyire ebben a formában?
Egy olyan művészeti ágról van szó, amely sajátos gyártási és terjesztési eszközökkel rendelkezik. A rövid formátumú mozgóképes alkotások gyakran nagyobb tematikai és formai szabadságot tesznek lehetővé, így közvetlenebb módon képesek társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozni. Emellett a rövidfilmet a filmtörténet során az experimentális alkotók és a kisebbségi közösségek gyakran radikális célok elérésére használták fel. A kísérletezésnek és az aktuális relevanciának ez a hozzáadott értéke az, ami ezt a médiumot megkülönbözteti a többitől, ez az, ami lelkesít, ami miatt fókuszált maradok, és ami folyamatosan ébren tartja az érdeklődésemet.
Kurátorként mik számodra a legfontosabb szakmai értékek?
Mindennek az alapja az elhivatottság: a művészeti ág, a közvetlenül vagy közvetve érintett emberek, valamint az alkotás bemutatásának kontextusa iránti elkötelezettség.
Hogyan nézel egy filmet zsűritagként, kurátorként illetve „hagyományos” nézőként? Külön tudod választani ezeket a szerepet, amikor csak kedvtelésből nézel filmet?
Nincs éles választóvonal, és nem is érzem szükségét. Mindig ugyanazon emberként nézek egy filmet, ami azt jelenti, hogy egyszerre tudok kritizálni, elemezni és élvezni az alkotást. A különválasztás inkább ott kezdődik, amikor az élménnyel utólag kezdek valamit.
Mit vársz az idei Friss Hús magyar versenyprogramjától?
Mérhetetlenül lelkes vagyok, hogy megismerhetem a kortárs magyar filmművészetet. A filmek, amiket látni fogunk, még az Orbán-rezsim alatt készültek, számítok a kritikus hangokra, legyen az burkolt vagy nyílt ellenállás. Ez csak még több okot ad majd az ünneplésre most, hogy már nincsenek hatalmon.