Amikor rövidfilmeket készítettél, mennyire tekintetted jó iskolának?
Ez a legjobb iskola, ami létezik. Filmkészítés közben érted meg magad, hogyan működsz, hogyan hozol döntéseket, mennyire vagy precíz, mennyire vagy kitartó. Képes vagy-e váltani, képes vagy-e integrálni az operatőr meglátásait. Filmkészítés közben tudsz igazán kísérletezni és tanulni.
Mi a fontosabb egy rövidfilmben, a forgatókönyv vagy hogy legyen egy jól körülhatárolható vizuális nyelve?
A rendezőnek olyan történetet érdemes elmesélnie, amiről azt gondolja, hogy neki kell, és nem másnak. Ha ezt nem érzi, akkor nem érdemes belevágnia. A film egy vizuális nyelv, folyamatosan változik és alakul. A forgatókönyv is akkor jó, ha hordozza azt a vizuális nyelvet is, ahogy a film később elkészül. Ez nem elsősorban a képekre vonatkozik, hanem a figyelem tárgyára. Ha érezzük benne, milyen szagok, milyen színek, milyen érintések vesznek körül minket a képen. De azt hiszem, hogy a rendezőnek az egyik legnagyobb felelőssége a casting. Az a szereplő igazán érdekes, aki mélyen szerethető, ugyanakkor a tekintete titkot hordoz. A jó rövidfilm ugyanakkor a nagy film ígéretét is hordozza. Én nem szeretem azokat a filmeket, amelyek csak egy jó ötletre épülnek. Sokkal inkább azokat, amelyek egy emberben mélyülnek el, általa keresnek megfejtéseket, anélkül, hogy a válaszokat előre ismernék.
Milyen rövidfilmek voltak rád nagy hatással az elmúlt évtizedekben?
Azok, amelyek ha áttételeken keresztül is, de a lappangó korszellemet fejezik ki. Az általános, mély, bújkáló érzésekről szólnak, akár humoros, akár drámai módon, amelyek láthatatlanul körülvesznek minket. Amelyeket látunk ugyan, de nem beszélünk róla.
Ha magyar filmet kellene mondani, akkor Szimler Bálint Itt vagyok vagy Mundruczó Kornél Afta című rövidfilmjét említeném.
Hogyan nézel egy filmet zsűritagként, kurátorként illetve „hagyományos” nézőként?
Ezek a szerepek nehezen választhatók külön. Ha már különválasztod ezeket a szerepeket, akkor már valami baj van, valamilyen módon mentegetni kezded a filmet. Például azt mondod, hogy az operatőri munka milyen gyönyörű, miközben a film neked semmit sem mondott. A film lényege az a varázslat, ami a mozivásznon előtted térben és időben összeáll, ami alól nem tudsz kivonódni, ami beszív, és bevonz. Ebben szerintem nincs külön kurátori és hagyományos nézői szerep. Itt csak te vagy és a vászon.