Köves Gábor
Kedvenc rövid: Szimbiózis – Andrasev Nadja
Igen, tudjuk, K. Frigyes is megmondta már, hogy férfi és nő... Szóval, hogy a megértés teljesen kizárt, de K. Frigyes nem láthatta A. Nadja rövid animációját, a Szimbiózist. A mű megtekintése, főleg, ha férfiszemmel tesszük (más szemmel nem igazán tudtam), két következménnyel biztosan együtt jár. Míg megnemértésünk csökkenni kezd, örömérzetünk – hiszen láttunk egy magával ragadó rövidfilmet – jelentősen nő. Hol marad már a következő Andrasev-mű?!
Kránicz Bence
Kedvenc rövid: Sisyphus – Jankovics Marcell
„Szigorú, sallangmentes alkotói önportré, fekete a fehéren. Jankovics 2015-ös interjúnk alkalmával mesélte, majdnem elsírta magát, amikor rájött, Az ember tragédiája Lucifere, aki „küzdést kíván, diszharmóniát, mely mindig új erőt és új világot ád!” – ő maga. Akárcsak a Sisyphus mitikus kőmorzsolója. „Soha nem gondoltam ezt át, de nekem tényleg a küzdelem volt a fontos. Akkor érzem jól magam, ha majdnem lehetetlen feladatokba vágom a fejszémet."
Bujdosó Bori
Kedvenc rövid: Afta – Mundruczó Kornél
Huszonöt évvel ezelőtt, mint egy erős gyomros, úgy ütött be az Afta. Az állati ösztönök szintjén tobzódó lakótelepi tizenévesek egy kánikulai napja merít talán Larry Clark Kölykök-jéből, és távoli rokona a kor angol szociodrámáinak, de nálunk újszerű, merész és vadító volt az a nyerseség, amivel Mundruczó az arcunkba tolta ezt a szépítetlen valóságot. Polgár Tamás megérkezett a semmiből, és szétrobbantotta a vásznat.
Jakab-Benke Nándor
Kedvenc rövid: Hosszú futásodra mindig számíthatunk – Gazdag Gyula
Nem Gazdag Gyula volt az első, aki bebizonyította, hogy a valóság szürreálisabb, viccesebb és abszurdabb, mint bármilyen forgatókönyvírói lelemény, de valószínűleg ő volt az első, aki hivatalosan, riportfilmes kamerával (Jankura Péter remek és intuitíven dolgozó operatőr volt) mutatta meg a szocializmus csóré seggét. A fővárosi bizottságokban kikotlott, fennkölt eszme mire leszalad vidékre, kiüresedik, önmaga paródiája lesz. Jobb ez a film bármilyen szobornál, hiszen ledönthetetlen.
Vajda Judit
Kedvenc rövid: Újratervezés – Tóth Barnabás
Bár az alkotónak időközben nagyjátékfilmes munkássága is jelentős lett, nekem mindig megmarad az egyik legjobb magyar kisfilmes rendezőnek. A Simonyi Balázzsal együtt forgatott miniszatíráiért is odavagyok, de legjobban azt a munkáját szeretem, amelyben úgy ábrázol hatalmas érzelmeket, hogy közben végig visszafogott marad. Az Újratervezésben szűk térben (egy autó belsejében) bomlik ki egy idős házaspár drámája, egészen hétköznapi helyzetben ragadva meg szeretetet és gyászt – szívbe markoló végeredménnyel.
Gyöngyösi Lilla
Kedvenc rövid: Pannónia dicsérete – Nagy Borbála
A Pannónia dicséretét a sűrűsége és aprólékos kidolgozottsága teszi páratlanul gazdaggá és megunhatatlanná; szinte szétfeszíti a rövidfilmek kereteit. Nemcsak a magyar iskolák időtlenségét, hanem a hatalom és alávetettség, behódolás és lázadás izgalmas viszonyát is átadja. Mint minden jó szatíra, fergetegesen szórakoztató, egyben véresen komoly: Janus Pannonius címadó álma talán 500 év alatt sem valósult meg, de József Attila Ars poeticája megmutatja felé az utat.
Báron György
Kedvenc rövid: Navigare necesse est – and filming too – Jancsó Miklós
„Itt nem forgatni, itt üvölteni kell” – mondja Jancsó, a címnek ellentmondva, nagyközeliben. Egy nagy filmrendező búcsúja. Vele Tarr búcsúja is, a produceré, aki többé nem lehetett nálunk producer, hazája szégyenére. 2012-öt írunk, az asztalokon az új rend alaptörvénye, Jancsó, Tarr és társaik szkeccsfilmjével nyílik meg a fapados filmszemle, hogy aztán 14 évig az se lehessen. Kordokumentum és figyelmeztetés. Az utolsó Jancsó-snitt, amit már nem forgatott le (vagy mégis?).”
A válaszokból kirajzolódó minta egyértelmű képet rajzol a sokszor félreértett műfajról: a rövidfilm nem kompromisszum, hanem koncentrátum. Egy olyan forma, ahol a gondolat, az érzelem és a filmes gesztusok sűrűsége gyakran nagyobb, mint egy-egy nagyjátékfilmben. És ha van tanulság a kritikusok választásaiból, akkor talán az, hogy ezek a filmek nem kicsik. Csak rövidek.