Cölle előadásának kiindulópontja meglehetősen egyszerű volt: a filmkészítők gyakran csak akkor kezdenek el a közönséggel foglalkozni, amikor a film már elkészült. A fesztiválokon bemutatott alkotások jelentős része többek között ezért is végül csak szűk szakmai körben él tovább, a szélesebb közönséghez soha nem jut el. Cölle véleménye szerint azonban nem a jó filmek hiányoznak, hanem az a gondolkodás, hogy ki fogja megnézni őket a moziban.
Ezen ponton fontos kihangsúlyozni, hogy az Audience Design nem az alkotói szabadság rovására meghozott kompromisszum. Cölle hangsúlyozta: nem arról van szó, hogy a filmeknek azonnal alkalmazkodniuk kellene a közönség ízléséhez. Sokkal inkább arról, hogy az alkotók megértsék azt a kulturális közeget, amelyben a mű megszületik, azokat a közösségeket, akiknek az üzenete szólhat.
Az egyik legérdekesebb pont az volt, amikor Cölle arról beszélt, hogy a filmiparban még mindig él az a tévhit, hogy a közönség homogén tömeg, akiket elég egyféleképpen megszólítani. Pedig már az 1960-as évek médiakutatásai világossá tették, hogy a nézők sokféle csoportból, eltérő motivációkkal és kulturális háttérrel érkeznek. Röviden: más elvárásokkal ül be a moziba a filmkritikus, a bolti eladó, a műszaki egyetemista vagy a nyugdíjas. Az Audience Design ennek a sokféleségnek a feltérképezésére törekszik: konkrét közönségcsoportokat azonosít, és azt vizsgálja, hogyan lehet velük kapcsolatot építeni.
Az előadás három esettanulmányon keresztül mutatta meg a módszer működését. A The Ship című film esete például arra világított rá, hogy a közönség feltérképezése már a fejlesztés során összekapcsolódhat a film életútjával - még akkor is, ha maga a film végül nem készül el. A Tel Aviv on Fire esetében a kész film köré építettek új disztribúciós stratégiát, amely végül sikeres moziforgalmazást eredményezett több országban. A Victim című filmnél pedig a picture lock fázisban alkalmazott Audience Design segített közös nyelvet teremteni az alkotók között. Egy külön példában Cölle megemlítette, hogy még olyan párosoknál is tudott újat mutatni a módszer, akik hosszú ideje dolgoztak együtt, hiszen az Audience Design workshop során kiderült, hogy producer és rendező egészen másképp gondolkodtak a film jelentéséről.
Az Audience Design nemcsak a forgalmazásról szól, hanem az egész alkotói folyamatot strukturálhatja. Segíthet tisztázni a történet üzenetét, meghatározni a kommunikációt, sőt akár a kreatív anyagok - például a plakát - tervezését is. Ha pedig mindez elég korán történik, a film már a bemutató előtt képes közösséget építeni maga köré.
Az esti beszélgetés végén Cölle így összegezte előadása lényegét: filmkészítőként gondoljunk azokra az emberekre is, akiknek a film készül és vegyük őket komolyan, mert a mozi nemcsak művészet, hanem kapcsolat is az alkotó és a közönség között. És minden kapcsolat azzal kezdődik, hogy bemutatkozunk a másiknak
Benjamin és Daniela Cölle a 2026-os fórum harmadik napján tartanak Audience Design témában workshopot a BDFF résztvevőinek.
Képek: Fehér Dániel